A 17. és korai 18. században
ismételten visszatérő rövid hangszeres szakasz, amely mint bevezető-, köz- és
utójáték vokális zenét keretez és tagol (korai példáit adja Monteverdi, Scherzi musicali 1607).
A 17-18. században a ritornell
lényeges alkotórésze a madrigálnak, a világi és egyházi kantátának (pl.
Weckmann, Rosenmüller, Buxtehude, J. Ph. Krieger, J. S. Bach), az áriának és a
strofikus dalnak (Heinrich Albert, A. Krieger, J. Pezel), a ritornell és az
utána következő vokális rész mind szervesebb tematikus összefüggésével. A korai
operában a sinfonia mellett a ritornellek az egyedüli hangszeres darabok. A
sinfonia és a ritornell pl Monteverdi Orfeójában
(1607) adott fogalmi megkülönböztetése már Monteverdi kései műveiben elvész. Passacaglia
és ritornell szinonim alkalmazásáról tanúskodik Girolamo Montesardo (Nuova inventione
d'intavolatura ..., Firenze 1606).
A 18. század hangszeres concertóiban
a tutti szakaszok elnevezése ritornell.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei
lexikon
