A parlando (nyelvileg ugyanazt
jelenti, mint a parlante, az olasz parlare 'beszélni' igéből) főleg a 18. és
19. századi olasz opera buffában (Paisiello, Cimarosa, Rossini) használatos, a
gyors beszédet utánzó megzenésítési és előadási mód (szó- és
hangismétlésekkel). A secco recitativóval ellentétben a - néha recitativo
parlante névvel is illetett - parlando csak zárt számokban (áriákban,
együttesekben) fordul elő.
A 18. században aria parlante vagy
agitata a neve annak az olasz áriatípusnak, amelyet gyors tempó, szaggatott,
izgatott beszédmodor jellemez.
Hangszeres művekben a parlando vagy
parlante beszédes, kifejezésteli előadást kíván, pl. Beethoven op. 33 no. 6
bagatelle (Con una certa espressione parlante).
A
régi stílus magyar népdal egyik, a szöveg ritmusát követő, többnyire rubatóval
társuló előadásmódja.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei
lexikon