Ugrás a fő tartalomra

Korál

A korál első (eredetileg melléknévi) jelentésében legkésőbb a 14. századtól a kórusra, mint egyszólamú liturgikus ének zenei apparátusára vonatkozott. A késő középkorban a nyugati katolikus egyház egyszólamú, latin nyelvű énekeinek, vagyis a gregorián, ambrozián, beneventán és mozarab énekeknek gyűjtőfogalmává válik, kizárva a keleti liturgiák énekeit. A cantus choralis planus sive Gregorianus illetve cantus choralis kifejezés amelyet már Conrad von Zabern használt 1460-70 körül, és amelyet 1490 körül a "korgesangk" szóval fordítottak németre, az egyszólamú liturgikus éneket a többszólamú menzurális vagy figurális zenétől határolja el. Prasberg és Agricola musica mensuralist és choralist különböztetnek meg.

A korál szó a magyarban is használatos műfajmegjelölésként csak Németországban és Itáliában szerepel. Mellette más kifejezések is használatban maradtak, pl. musica plana, cantus planus, cantus Gregorianus, cantus firmus. Az angol és a francia szóhasználatban choral annyi, mint kóruson megszólaló. Az egyszólamú liturgikus korál-ének előadóit choralesnak nevezik, az énekeket tartalmazó kötet neve, főként Itáliában, chorale, Németországban címként pl. Chorale vetus pro organoedo (1511). Az ilyen énekeket felhasználó többszólamú ciklusok címe is lehet korál, pl. Isaac 1555-ben, Nürnbergben kinyomtatott Choralis Constantinusa.


A korál szó használatának későbbi stádiumát tükrözi az 1724-es Cantus choralis figuratus kórus címe, amely az eredetileg egymással ellentétes értelmű szópárt egy kifejezésbe olvasztja össze. A német és skandináv evangélikus egyházban a katolikus szóhasználattól eltérően korálnak nevezik a nemzeti nyelvű, strofikus gyülekezeti énekeket, amelyek részben reformáció előtti énekekre vezethetők vissza, illetve a gregorián énekstílus hatása alatt keletkeztek. A reformátorok szóhasználatában ennek még nincs nyoma. A mai magyar szóhasználatban a korál a protestáns egyházi éneket jelenti, megkülönböztetésképp a gregorián énektől.

A 17. század óta a korál vokális vagy hangszeres feldolgozást is jelent (pl. Schütz és J.S. Bach). Alkalmazták a korál megjelölést többszólamú egyházi ének harmonizációkra is. Egy 1660-ból származó drezdai istentiszteleti rendtartásban a choraliter szó nyilvánvalóan a capella jelentésű. Az ilyen és hasonló kifejezésekben - korálkantáta, korálpassió, korálelőjáték, orgonakorál - a korál szó mindig egyházi ének feldolgozására utal. Sokrétű szerepet játszik a korál az újabb kori világi zenében, közvetlen átvételként és újrakomponált formában is, éspedig főleg vallásos, emelkedett, ünnepélyes vagy archaikus tartalmak zenei hordozójaként:

Dies irae sequenta: Berlioz, Fantasztikus szimfónia
                               Liszt, Haláltánc,
Lauda Sion sequentia: Hindemith, Mathis der Maler
evangélikus egyházi ének: Mozart, A varázsfuvola
                                        Mendelssohn, Reformationssymphonie,
J.S. Bach négyszólamú korálfeldolgozás: Berg, Hegedűverseny
koráldallam: Haydn, Chorale St. Antoni
                    Beethoven, Vonósnégyes op. 132
                    Mahler, 2. szimfónia
                    Berg, Wozzeck.



Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását e hangszeren való megnyilatkozásának. Az évszakok, op. 37/b 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található. Január: A kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés ötletszerűségéhez képest m...

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mindkett...