Bár nem
versenyművek, mint zenekarral kísért szólóhangszeres darabok, mégis a koncertek
műfajába illeszkednek Beethoven hegedűrománcai, amelyeket 1802-ben komponált.
A
két, felhőtlen, problémáktól mentes darab szomszédságában olyan műveket
találunk, mint a II. szimfónia, az op. 31-es zongoraszonáták és az op. 30-as
hegedűszonáták.
A G-dúr románc hegedűszólama főként a kettősfogások játékmódját
aknázza ki, az F-dúr darabé simább vonalvezetésű melodika. Mindkét darab lírai
karakterű, nyugodt tempójú, a zenekar szerepe a kíséretre korlátozódik.
Forrás: Pándi
Marianne, Hangversenykalauz
