I. Pagodes
II. Soirée dans Grenade
III. Jardins sous la pluie
1903-ban
komponálta Debussy ezt a sorozatot, amely a Pelléas befejezése óta első
zongoraműve volt. Míg a Pour le Piano három darabjában letűnt korok szellemét
idézte fel, ezúttal három különböző földrészt, tájat, koloritot ábrázol.
Első
darabja a távol-keleti Pagodák festői képét rajzolja meg
azokkal a színekkel és vonásokkal, amelyeket a gamelánegyüttestől sajátított
el: téma-ismétlések, ötfokú hangsor, az indiai ragákra emlékeztető ritmikai
gazdaság teszi egzotikussá ábrázolását.
A második
tétel az előző opusszal kapcsolatban már említett Granadai este,
tüzes habanera-ritmusával, az andalúziai miliő illúziót keltő megjelenítésével
vívta ki Manuel de Falla elismerését. De Falla kiérezte ebből
a darabból az Alhambra vízmedencéiben visszatükröződő holdfény varázsos
hangulatát.
A
harmadik darab hazai miliőt ábrázol: Kertek az esőben, toccata
formában dolgoz fel két francia népdalt („Do, do, l’enfant do” – Aludj, aludj,
gyermekem és „Nous n'irons plus au bois” – Nem megyünk többé az erdőbe).
Forrás: Pándi Marianne,
Hangversenykalauz
