A bagatell (= csekélység) rövid
zenedarab, olykor aforisztikusan az (pl. Beethoven op. 119. no. 10. - 12 ütem). (A felvételen 3:12-3:24-ig)
Couperin Piéces de clavecinje (1717) egyik
darabjának a Les bagatelles címet adta.
A 18. század második felében a szó
különböző műfajú és hangszerösszeállítású kis darabok gyűjteményének jelölésére
szolgált, amilyen Boivin párizsi kiadó Mille et une
bagatellesje (1753 körül, menüettek, pasztorálok, arietták, duók,
stb.). A 18. század vége óta nem ciklikusan egymáshoz kapcsolt, tetszőleges
formájú és karakterű kis zongoradarabok gyakori címe - németesített
változatában Mus.
Kleinigkeiten (1780).
A zongorabagatellt Beethoven három gyűjteménye emelte magas rangra: op. 33
(1803), op. 119 (1823), op. 126 (1825).
A 19. században - eltekintve Liszt
késői (1885), hangnem nélküli bagatelljétől - a bőséges termés ellenére sem
születtek a korábbiakhoz mérhető művek.
Csak a 20. században nőtt meg ismét a
műfaj jelentősége: Bartók, 14 bagatell zongorára, op. 6 (1908),
Webern, Sechs Bagatellen vonósnégyesre, op. 9 (1913).
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei
lexikon